2013. március 26., kedd

Still alive :) A little bit about Iran and the culture.

Ahogyan latjatok, meg nem fejeztem be a blogot, amig meg lessz valami, ami Amerikahoz kot, addig nem is fogom. Nem fogok olyan surun irni mar, mint eddig, de azert kozbe kozbe tudatom, hogy mi van velem, velunk. 

Ugy gondolom ez az en blogom nem egy atlagos, nem is annyira a gyerekek vagy csalad viselkedesere, eletere tert ki, Au-Pairkedesre, inkabb volt tele szemelyes dolgokkal, ahogy az en kis eletem alakult az egy ev alatt, a kis szerelmi tortenetemre. Talan tul sok mindent is megosztottam, de nem banom. Ilyen vagyok en, ezek voltak azok az erzelmek, amit jol esett leirni, megorokiteni. :) :) :) 

Au-Pair evem csodas volt, mindenkinek ajanlanam ezt a lepest az eleteben. Ha ossze hasonlitom az Angliai evemmel, eg es fold a kulonbseg. Ugy erzem Amerika nekem nagyon ossze jott, annak ellenere, hogy neha voltak rosz napok. Dehat kinek nem? Csalad nem volt gazdag, sok mindenben nem reszesultem altaluk, de a lenyeg, hogy magam igyekezetebol sikerult. A legnagyobb szerzett kincsem az Sasha. Itthon letem alatt, minden nap erosodott bennem a tudat, hogy mennyit koszonhetek az Istennek, hogy van o nekem, nem birok halalkodni. Nem el tavolodtunk egymastol ez a szinte ket honap alatt, hanem ez meg inkabb ossze hozott minket, es ugy erzem, erositete a szerelmunket. Annak ellenere, hogy nem lehetunk egymas kozeleben, lelekben mindig itt van velem, nincs olyan fel ora, hogy ne jutna eszembe, ne gondolnek ra, ne keszitenek minden apro dologrol fenykepet amit elkuldhetek neki, hogy legyen egy kis elkepzelese, milyen itt az elet. Allatainkat fotoztam neki, borju szuleteset lefilmeztem, azert a felvetelert masfel orat ultem a 'pajtaba', olyan lelkesedessel mutattam mindezt neki. Mostonaba minden egyes reggel ugy ebredek, hogy elmondom magamnak, hogy meg 14 nap, 13 nap, 12 nap...... holnap mar csak 11 nap s vegre talalkozhatom vele. :)

Annyi mindent elterveztunk, amit szeretnenk csinalni egyutt ez a 3 honap alatt, lakast szeretnenk kimeszelni, par dolgot venni, kis utazasok stb....  Beszereztem par tepsit, torta sutot, kloffolot, olyan dolgokat, amire majd szuksegem lessz, egesz nap lessz idom sutni - fozni. :) Rengeteg fuszert vettem, olyan dolgokat, termekeket, amit nagyon hianyoltam kintrol. Most fel keszulok jo rendesen mindenbol. :) Inkabb veszek mar egy tepsit mint egy akar milyen ruha darabot magamnak. :) Valtozasokon mentem mar en is keresztul, megfordultak a dolgok fontossaganak sorrendje. A lenyeg mar csak az, hogy boldog, boldogok legyunk egyutt. 

Jo volt kicsit a csaladdal lenni, meg baratok persze, de mar alig varom vissza menjek. Egyre inkabb csak azzal szembesulok, hogy ez mar itt nem az en eletem. Ez mar nem eleg nekem, amit ez a falu, szomszed varoskak tudnanak nyujtani. Hazajonni mindig jo, de latogatoba eleg is, ahogy Vivi mondana most, "Szeretek kulfoldinek lenni". Olyan nagyon jol meg is fogalmazta o ezt. 

Ket hete nagy buzgon neki kezdtem perzsat tanulni, azota minden nap par orat ez a nyelv tanulasaval toltok. En, aki meg a romant se birtam folfogni, csodalkozom is, hogy epp egy ilyen perzsa nyelvnek nekikezdtem. Az eltokeltseg megvan, en ha torik ha szakad egy ev mulva perzsaul akarok beszelni. Lassan, de eleg szepen haladok, estenkent atszoktuk Sashaval venni az aznapi uj szavakat, leckeket. Ugy gondolom odakint majd meg tobb idom lessz erre, tobbett tud Sasha is segiteni nekem. Szulei mivel nem beszelnek angolul, igy nagyon nagyon szeretnek veluk beszelni perzsaul. Ha megakarsz tanulni egy nyelvet, nagyon kell hozza az akarat es egy jo nagy ok, hogy miert szeretned azt tudni. Igy voltam en az angollal is annak idejen. 

Mindenki azt kerdi tollem, hogy nem felek, hogy Irani csavom van, ettol a kulturatol stb..... De nem, egyaltalan nem.... sot. Ahogy mi Europaik felunk ettol a kulturatol, ok epp ugy felnek az Europaitol. Elkepzelesuk szerint, az Europai nok konnyuveruek es megcsaljak a ferjuket stb..... Ok ezeket latjak, ezt halljak....ezert is felnek belemenni egy ilyen hazassagba. (Szerencsere ilyen gondom nincs Sashaval) Annyit olvastam utanna, sok filmet megneztem, ami ott jatszodik, szomoru tortenetekkel, de semmi nem riasztott vissza, es nem is fog, elszant vagyok, eldontottem, tudom, hogy mit akarok. Az egyik cime: Lanyom nelkul soha. Jo megnezni. Egy Amerikai norol meg az Irani ferjerol szol, haza utaznak latogatoba, azt ott ragadnak, nem tud a no jonni el a gyerekevel, mivel ott masak a torvenyek. Peldaul ha a geyrek het eletevet betoltotte, akkor vallaskor az apanak itelik, ezert sok mai mas orszagbol jott nok kuszkodnek a gyerek vissza szerzeseert, stb.... Teny hogy sok ilyen tortenet van, de meg mindig nem altalanosithatunk, hogy minden Irani ferfi ilyen. Nem kell messzire menni, akar a faluba is talalhatok magamnak egy 'hulyet'.... En meg mindig azt mondom, hogy nem szabad altalanositani, mindenhol megtortenhet minden. Par hete vetettem is anyuval Magyarorszagon egy konyvet, cime, A ketszinu Iran. Egy magyar no irta, akik 2003 ban koltoztek ki a gyerekevel es ferjevel Tehranba. Nem regeny, hanem az ottani eletet irja le. Erdemes elolvasni. (Mar akit erdekel ez a kultura) Tobb magyar novel is van benne interju keszitvel akik Tehranban elnek. Sot egyik magyar no ferjenek meg masadik felesege is van, egy haztartasban elnek harman, vele is keszult interju.  Ezt mar nem tudnam elfogadni, de mindenkinek a sajat elete, es ugy alakitja, ahogy eppen szeretne. Egyebkent meg ha egy ferfi masadik feleseget szeretne, abba az elso felesegnek a beleegyezese kell, ha nem egyezik bele nem tud nosulni ujra. Es ez esetekben is kulon hazban, talan meg varosokban is szokott elni a ket no. De ez a magyar no eseteben harman negy gyerekkel egy lakasban eltek, ket gyerek az egyik notol, ketto a masiktol. Megengedett, de megis nagyon ritka ott is ha valakinek van ket felesege. Gazdag csavo kell az legyen :D Nincs elegendo penz eltartani ket asszonyt, :D azok egyforman is kell reszesuljenek mindenben. Ugy erzem mar mar tobbett kezdek tudni a tortenelmukrol, mindenrol mint maga Sasha. Meg a nyelvet is nyelvtan szempontjabol jobban vagom mint Sasha, haha :D :D

Epp azt is olvastam, hogy milyen sok Irani fiatal tanul Magyarorszagon, legtobbjuk persze orvosira jar, esetleg mernok. Kevesen maradnak belolluk Magyarorszagon, pontosan nem tudom, de nagyon sok szazaleka egyetem utan hazakoltozik, nyugatabbra megy, vagy Amerika. A mernok meg az orvos a ket legjobban ertekelt szak Iranban. Mindig ugy is szolitjak emg oket, hogy Doktor Ur, Mernok Ur, a lenyeg hogy az 'Ur' at mindig oda teszik, errol egybol Sasha jutott eszembe, mert o is mernok. A szulei orvosira akartak, hogy menjen (hat persze mikor mindketten orvosok), de neki semmikepp sem tetszett....

Valami forumot is tallatam, ahol sok magyar lany irta, hogy Irani volt a baratja, haromnegyed reszenek szomoru tortenete volt. Altalaban a gond az volt, hogy a pasinak mar volt csaladja otthon, amit kesore tudtak meg a magyar lanyok..... Biztos vagyok benne, hogy ilyentol nem kell feljek. Viszont mindannyian ugyanazt irtak, hogy az Irani fiuk tele vannak erzelmekkel, ki tudjak mutatni azt minden fele fajta formaban es nagyon tudjak, hogy kell egy lannyal banni. 

Erdekes ez az Iran, kicsi utanna olvasgatas utan levoltam dobbenve. Metro Tehranban: 1 szerelveny csak noknek, 1 a ferfiaknak, 1 vegyes, de abba helyiek nem mennek be, csak kulfoldiek. Buszon nok hatul, ferfiak elol ulnek, kulon bejaraton szallnak fel. Vagy hajnali 5 kor megy a vonat, a nap kell fel, a vonat megall a semmi kozepen, az osszes utassa leszall imatkozni, visszaulnek, mennek tovabb..... meg a tomegkozlekedes is mennyire alkalmazkodik a szokasokhoz... leggyakoribb mutet a szuzhartya mutet, ez nagyon megy, persze titokba, hazassag elott ha volt egy lanynak nemi elete, egyszer muteten esik at.... A masik leggyakoribb az orr mutet, ez is mar mar mindennapos a lanyok koreben, mivel altalaban az irani lanyoknak kicsit hargas az orrok. :) meg rengeteg peldat tudnek irni, amin mi csak csodalkozni tudunk. Talan hulye vagyok, de ha Sasha hazakoltozne, meg oda is mennek vele, sot meg vonz is az a kornyek, biztosan nehezsegek aran, de ugy erzem betudnek illeszkedni a szerelmunkert. (Ami szerintem nem tortenne meg, tuti nem szeretne hazamenni, foleg amig ez a rendszer van). Sot mar a salakat is elkezdtem probalgatni, hogy is allna, he elkene takarnom a hajam. :)


Ennyi haj meg kiloghat :) Ugye nem is olyan rossz :D

video

Gulnaz keszitette ezt a slide showt, tegnap kuldte at nekem, meg is lepodtem, nagyon aranyos volt ez tolle! :)

Meg itt egy kis szerelmes szam is, az utobbi idoben nagyon sokat hallgattam. :) Bryan Adams: Can t stop loving you.


Most hagyom is az irast majd meg jelentkezek. A lenyeg Aprilis 5 en mar Texasba fekszem le :) Can t wait for it! <3 <3 <3

2013. március 12., kedd

In Europe!

Szinte masfel hetet voltam Budapesten, pontosabban Erden. Az elso adando alkalommal el is mentem az okmany irodaba igenyelni a magyar utlevelemet. Picit nehezen akartak elfogadni, mivel nem volt Lakcim kartyam, az itthon volt, sot meg nem is a lakasba, hanme meg nem volt kiveve (mostanra mar kivan), ez Magyar Lakcim kartya, de kulfoldi cimmel. A lenyeg, hogy vegul csak sikerult. Surgetessel kertem, 3 napra ra meg is volt. Olyan boldogan fogtam a kezemben. Masnap mar meg is vettuk a repulojegyemet, Aprilis 5 en erkezem meg imadott Texasomba es junius 30 an jovok haza. Nagyon jo erzes volt tudni, hogy megvan a repulojegyem is. Nehany barattal talalkoztam kint, rokonokat latogattam,  meg farsangi gyerekes szulos osszejovetelen is sikerult resztvennem. Olyan jo volt mindenkit viszont latni. Voltak koztuk emberek akikkel annyira szivesen talalkoztam. Ez melett probaltam minden idot kihasznalni, hogy minel tobbet lehessek a kis Balazzsal. Az elejen annyira ram volt cuppanva, olyan jol esett. Elso napokban kerte, hogy aludhasson velem, en kellett mar meset olvasnom neki, forodnom is muszaj volt vele. Olyan kis draga. Imadom. Anyukam ahogy megerkeztem ra ket napra haza is jott Erdelybe. Busszal jottem haza a kis falumba, 13 ora buszozas, ejszaka. Picit sok volt most igy, faztam is, sot meg a hasam is erossen gorcsolt, aludni nem tudtam....



Erdekes volt ujra itthon lenne, olyan idegennek ereztem mindent es mindenkit. Habar mostmar 2,5 hete hogy itthon vagyok, ez ido alatt sikerult kozel kerulnom ujra a barataimhoz, csaladhoz. Hirtelen azt sem tudtam mit mondani nekik. Probalok minden nap talalkozni veluk, hisz most van itt a lehetoseg, a tesomekkal is ugyan igy vagyok, minel tobbett megyek hozzuk, jatszok az unokaocsemmel, hisz tudom, hogy par het mulva mar nem leszek itt, koztuk. O a maisk gyonyorusegem: Botond! O is nagyon nagyott nott, amiota utoljara lattam, olyan onallo lett, ugy elvezem. Es o sem felejtett el, sot! Kozben Gabriella szuleivel is talalkoztam, tudjatok az a no aki tollem 5 perccel lakott, akihez sokszor jartam, akinel babysitterkedtem, aki Szekelyudvarhelyrol van. Kuldott kis csomagot haza, majd vissza is kell neki vinnem par dolgot. Az automat imadom vezetni, annyira hianyzott. Jo kis osszeget kellett most ra koltenem, olajcsere, biztositas, ado stb.... Az elso napok gyorsabban teltek, mostmar egyre lasabban. Mar ennyi eleg is lenne itthon. Kivankozom vissza. A szivem oda huz. Sashaval nagyon sokat szoktam beszelgetni, egy nap tobb orat is, plusz meg az uzenetek. Mar alig varjuk, hogy ujra egymas karjaiba lehessunk. :) :) Nagyon, nagyon hianyzik.



Nos, hogy mit fogok csinalni, ha visszamegyek, azt meg en sem tudom. Megfogok probalni nehany babysitter vagy nanny allast keresni, de igazabol nem sok remeny hozza, mivel mindenki hosszabb idoszakra szeretne nannyt talalni, de hatha nehany alkalmi megis csak osszejonne. A masik gondom meg az auto. Sajnos most az nem lessz. A Sashaet hasznalhatom, vagy ha kell o el is visz barhova, de a munka nehezen lenne megoldhato mivel o is autoval jar dolgozni. Most ha lenne Addison- Dallas kozott tomeg kozlekedes, milyen jo is lenne.  A szomszedsagban azert szerintem korbe nezek. :) Ott fogok Sashanal lakni, kutyat minden nap elviszem setalni, jarok majd uszni, napozni a neighborhood-i medence a lakas mogott van, takaritok, fozok, haztartast intezem, pihenek, baratokkal talalkozok. :D. Sashanak meg van egy ket otlete, hogy valasszunk szint, festessuk ki a lakast stb. :) Meg mindig nehez elfogadni, hogy en most nem igazan fogok penzt keresni, de baratkozom nagyon a gondolattal. Most nem az lessz a fontos. Csak hogy boldogok legyunk, boldog legyek, es lassak egy kicsit jobb betekintest a kapcsolatunkba. Ha minden rendben lessz akkor gondolkozunk majd a tovabbi tervekben, meg mindig a suli a legvaloszinubb. Bizom a legjobbakban. De ezt majd ugyis csak Junisra tudom meg, nagyon fugg minden  a kapcsolatunktol. 

Nem tudom ki emlekszik Evelynre, o is elkezdte volt a blogot. Philladelphiaban volt, Vivi kozeleben. Amikor Vivinel voltam, talalkoztam vele, egyutt mentunk Atlantic Citybe. A lenyeg, hogy most o Dallasba kerult, a baratom lakasatol ugy max fel oranyira. El sem hiszem. Magyar lany a kornyeken. Megbeszeltuk, hogy ha majd visszamegyek osszefutunk. Mar ugyis tervezem, hogy a csajokat hivom hozzam, ha szabadak. :)  Ott az uszomedence, suthetunk, fozhetunk.... stb. :) :) Jol tudom milyen jo erzes kimozdulni abbol a lakasbol s nem hallgatni a gyerekek nyafogasait legalabb amikor szabad vagy. :) :) Amikor elkezdtem a hetvegeimet Sashanal tolteni, nekem maga a paradicsom volt, hogy egesz hetvegere tavol voltam a host csaladomtol.

Amiota itthon vagyok egy csomo receptet leirtam, tanultam, meg sutit is suttem, desszertet tanultam. :) Eletem elso sutijet. :) Tesomat es anyut folyton ezzel farasztom, egy fuzettel magyek utanuk es jegyzetelek. Foleg most aztan lessz idom fozni, es tenyelg minden nap szeretnem a szerelmemet vacsoraval varni haza a munkabol, mint egy jo feleseg. :) :P Mar meg is kertem ha kierek kell vegyunk mixert es nehany suteshez felszereleseket, tepsit stb. :)

Most lepek, majd meg jelentkezem. Puszi. <3 <3 <3 Dalmi  

It is time to say good - bye to America! :(

Eljott a szerdai nap, utolso par oram Amerikaba. Fel 10 ig aludtam is reggel, majd megreggeliztem, csomagjaimat ossze szedtem, 11re kicsekkoltam, azt elindultam a metro allomasra. A gepem csak este volt, de mivel igy is ugy is kikellett csekkolni, akkor inkabb szivesebben uldogelek most a repuloteren, mint valahol Manhattenbe. Mivel egy nagy taskatol megszabadultam, Eri elvitte, igy csak egy nagy borondom volt, egy kezi poggyaszom, laptoptaskam meg kis taskam. De minden nagyon nehez volt. Alig birtam. Egy csomot szenvedtem, amig kiertem a repulooterre. Egyessevel hordtam fel a taskakat a lepcsokon, ki voltam purcanva annyit cipekedtem. Neha neha egy ket szemely megsajnalt, azt picit segitett. Metro megallt, a nagy taskamat behuztam, vissza mentem a kis taskaert, addig a nagy bent felborult. En mar tenyleg kesz voltam. Egyszerre a kettot nem tudtam huzni, foleg nem behuzni a metroba. Mar olyan is volt, hogy a srac emgkerdezte, hol szallok le es kihuzta nekem az egyik taskat, majd o visszault, tovabbment. A JFK re olcson kijutsz metroval, nem erdemes busszal menni ki szerintem, az meg picit dragabb is. Igaz, hogy metroval is valatni kell parszor, de olcsobb. 1 metro jegybe kerult, ami kb 2,25 dollar plusz egy 5 dollaros jegyet kellett venni, a shuttlere ami a metro allomasbol kivitt a terminalokhoz. Megerkezve a repterre, emg is hagytak, hogy becsekkoljak mar, ezen meglepodtem, mert meg koran volt. Habar nem tudom pontosan, hany oraval azelott lehet becsekkolni. Persze tulsulyos voltam, 3 kiloval, es szerencsemre a no semmit sem szolt, pedig mar azt is a taska tetejere tettem, amit dobni kell szorultsag eseten. Azt hiszem ezzel a taskakkal nagyon szerencsesek voltunk. Osszesen Erivel a harom taskaba 10 kilo plusz volt. Ne is beszeljunk, hogy a kezi is hogy megvolt rakva, ha lemertek volna, lett volna bajunk, jol atvallogattam a dolgokat es minden legnehezebb dolgot a kezibe rejtettem el. Ugy huztam be a zart, hogy raultem, meg nyomtam errol, arrol. Nem is szamitottam azt kinyitni, amig Europai foldre nem erek. 

Talaltam is egy jo kis helyet, ahol kenyelembe helyeztem magam, sajnos ingyenes wifi elerhetoseg nem volt, igy vennem kellett, nem akartam tobb mint 6 oran keresztul unatkozni. MIvel mar Amerikai bankartyam nem volt, igy a romant kellett hasznalnom. Hogy mit csinaltam, mit nem, de igy utolag megnezve a szamlam, ketszer vett le penzt sot meg sokkal tobbett is, szinte harom szoros arat fizettem, mint amit kellett volna. Lehet en kurtam el valamit, fene tudja..... Repteren hamar eluttem az idot, beszlegettem par szemelyyel, kepeket nezeggetem amit az utolso ket hetben keszitettem, feltoltogettem beloluk nehanyat. Szinte eszre sem vettem ugy eltelt az az ido. A vegen mondjuk mar keresgeltem a konektorokat, mindegyik olyan rossz volt, atalakito benne nem akart megallni, a suly huzta le, alig tudtam tolteni. De ahogy lattam most is mindenki ezzel szenvedett, foleg a kulfoldiek, kiknek atalakitora volt szukseguk. 

Repuloteren varakozva, ahogy bambultam az ablakon kifele az akkor felszallo gepekre, mind az jutott eszembe, hogy Istenem mennyiszer elsirtam megam Texasba, ahanyszor egy repulot lattam a levegobe, annyiszor elkepzeltem, hogy barcsak ulnek azon en is Euroba fele haladva, es hogy mennyire boldog lennek. Rengeteg minden joba volt reszem, a szivem megis haza vagyott. Es akkor meg, Sasha elott, soha el sem tudtam volna kepzelni, hogy en ott eljek vagy hasonlo. Van az a to, kis dombbal a szomszedsagban, sok este oda elsetaltam a nyaron, cigiztem es sirdogaltam. Volt olyan idoszakom amikor elegge magam alatt voltam, persze ez hetkoznapokon jott ram, hetvegen baratokkal nem gondolkoztam ezen a haza menesen. Epp Sashaval azt beszeltuk el, hogy milyen jo is lett volna ha mar akkor ossze jovunk Februar elejen, egy evvel ezelott amikor eloszor talalkoztunk. De ennek igy kellett tortennie, igy volt ez megirva..... ez volt a sorsunk..... nem szomorkodok ez miatt. Inkabb orulok neki, hogy ha meg az utolso negy honpaban is, de megismerhettem ot ugy igazan es atelhettem mindazokat a gyonyoroket, amire mindig is vagytam. <3

Egyszer csak egy madar bukkant fel a labamnal, ott essze gyalogolt mindent, kerete az elelmet :) Mindenki mosolygott rajta. Nem is tudom elkepzelni, hol keveredhetett be a madar az epulet belselyebe. 



Amikor Dallasbol eljottem, akkor meg ugy gondoltam, hogy ebben az evben vissz terek meg, de nem tudtam pontosan, hogy mikor. A sponsorshipem nem alakult ugy, ahogyan szerettem volna, igy a suli tema csuszott a nyarrol. De amint elhagytam Dallast, Sasha is egyre jobban kezdett kerlelni, hogy minel hamarabb menjek vissza hozza. O mar marcius kozepet akarta. Ezzel a tudattal, hogy hamarosan mar repulojegyem lessz vissza Dallasba, igy megvoltam nyugodva. 

Eljott a felszallas is, kenyelembe helyeztem magam, johettek a filmek meg a kaja, snack. :) Igazabol csak kettot neztem emg, tobbre mar nem volt idom, azt hiszem 7 ora alatt most meg is erkeztunk Londonba. Egyebkent imadom az international flight - okat. Egy kedves amerikai fiatal par ult mellettem, latszott, hogy mennyire szerelmesek voltak. Vegig csokolgattak egymast, nevettek stb..... Nekem meg most pont ezt kellett latni. Olyan maganyosnak ereztem magam, annyira hianyzott Sasha, annyit gondoltam ra, hogy most milyen jo lenne ha igy egyutt utaznank haza. Londonig semmit nem aludtam, az a het ora nagyon gyorsan elszallt. 




Londonba volt egy ora az atszallasra, egyik terminalrol meg a masikra is atkellett vonulni. Meg egy picit ott is beszeltem Sashaval. Komolyan a gep tele volt magyarokkal. Olyan furcsa volt, amikor Londonba a kapu elott meghallottam a sok magyar hangot. Oszinten zavart, nagyon zavart, nem esett egyaltalan jol a fulemnek. En is ossze vissza voltam zavarodval mar, azt se tudtam milyen nyelven beszelek. Volt, hogy neki mentem valakinek, azt mondtam neki Sorry, utanna meg angulol elkezdett velem beszelni, en meg angolul valaszoltam. Kozbe megis tudtam, hogy magyar, de tenyleg mar azt se tudtam, hogy beszelek, egyik mondat magyar volt, masik angol. A kozelemben levo srac mar el is mosolyogta a vegen magat. Elalmosodtam amire a gep felszallt, megvartam meg a snack-et azt Budapesten a landolasnal ebredtem meg. Deli 12 kor szalltunk le, eleg sok idot vett igenybe, amig kezhez kaptam a taskam, pedig szinte az elso borond volt, ami felbukkant a szallagon. 

Ahogy ki ertem egybol eszrevettem a tesom, anyukam es a kis Balazst. Anyu egy kicsit konnyezett, kaptam egy kis tulipan csokrot is. Jo volt latni nagyon anyut, meg a kis Balazst is. Olyan nagy lett Istenem. Olyan edes volt, ugy varta, hogy jojjek haza, mar azelotti nap emlegette, hogy nem megy csutortokon oviba, mert jovok en haza AMerikabol, es kiszeretne jonni a repuloterre. :) Kis dragam, enni valo volt, ugy meselt, fogta akezem, olyan edes volt. Most lessz majusba negy eves. 

Egyutt a csalad fele, megvan az orom!
Puszi, Dalmi!


2013. március 7., csütörtök

Victoria Secret and Empire State Building

Hetfo reggel nem keltunk koran, mert mar ugysem lett volna idonk barhova is elmenni. 11 kor mar indulnunk kellett a repterre, azelott meg csomagolas. Repteren meg volt annyi idonk, hogy ketten megebedeltunk. Szomoru voltam, o is. Volt kicsi siras is. Olyan rossz volt latni, hogy most o megy el. Immar harmadjara bucsuztunk el egymastol. Eloszor Dallasban, masodjara Los Angelesben es harmadjara New Yorkban. Mind a harom bucsuzasnal en azt hitttem, hogy ez az utolso, hogy latom. Dallasban o is sirt, pedig tudta, hogy 5 nap mulva ujra fog latni. Nehez volt ott hagyni, elhagyni a repteret, vissza menni a hotelbe. Olyan uresseg volt bennem, mar akkor nagyon ereztem a hianyat. Pont ugy ereztem magam, mint amikor kicsi voltam es a testvereim hazajottek Magyarorszagrol es menniuk kellett vissza. Pont akkor is olyan uresseget ereztem, az nap nem is volt soha etvagyam, gyomoridegem volt, csak sirhatnekom volt, a szomorusag lett urra rajtam. Ugy ereztem mar megint egyedul hagytak az itthoni problemakkal, meg anyuekkal. Anyuek alkoholizalasa miatt eleg sok rossz dolog volt a gyerekkoromban. (Talan furcsaljatok, hogy ezt most igy leirom ide, de en orulok neki, hogy tudok beszelni rola, le tudom irni, sokkal konnyebb igy, mint amikor magamba folytottam mindent, nem beszeltem rola, habar ugyis tudtam, hiaba titkolom, ugyis tudjak az emberek. Meg most is konyben uszik a szemem ha ezekre az idoszakokra gondolok) Ezert is tartottunk annyira ossze testverekul. Ezert is volt annyirra rosz amikor a novereim visszamentek Budapestre es engem egyedul hagytak itthon. Ez az erzes pont olyan volt, mint amikor Sashatol kellett elvalnom, pont olyan uresseget hagyott maga utan bennem. 

Vettem neki egy New York os kepet falra, a kezi poggyaszaba nem fert be, a kezebe kellett volna elvigye. Mar Los Angelesbe is elvittem, de ott elfelejtette elvinni es ugyan ez tortent most New Yorkba is. Addig pakolasztuk megint elfelejtette. Haza hoztam Budapestre, epen haza ert szerencsere. Ott is hagytam, majd visszafele vissza viszem. Jol meghordoztam azt a kepet. Tesom is olyat vett neki ossze torott az uveg rama a taskajaba. 

Vissza erve a hotelbe, Eri mar vart ram, eloszor atkellett vigyuk a csomagokat egy masik szobaba. Mivel harom szemleyesben voltunk, masat keleltt foglalnom. Igazabol nem is ketszemelyre foglaltam, hanem egyre (picit legyen olcsobb :D). Majd lementunk az utca sarkon levo CVS be, egyik baratnojetol egy hatalmas listat kapott, amit haza keleltt neki vinni. Szerintem egy orat ott voltunk, amig mindent kivalasztottunk, jo nagy munka volt. :) CVS utan a Victoria Secret-be kellett elvinnem Erikat, sokat hallott rola, sot meg melltartot is kellett a baratnojenek vegyen ott. :) Kineztem egy jo nagyot Manhattanbe. Nagyon sok idot eltoltottunk ott. Vasaroltunk is jo sokat, Eri szamolta at forintba, hogy ennyiert otthon meg nem venne egy alsonemut :) 



Ha egy bizonyos osszegen felol vasarolsz kapsz ajandekba valamit, jelen esetben ez a sziv alaku kis doboz csoki volt. Kozeledunk Valentinnaphoz. :) Nagyon, nagyon finom volt. Victoria Secret utan be is ultunk egy McDonaldsba, kaja utan le is gyurtuk a kis sziveket hamar. :)


Haza indulas elott meg beneztunk az Empire State building-ba. 








Hazaerve kicsit meg gyonyorkodtunk a beszerzett fehernemukben majd alvas. Ezen a hetfoi napon mar kesz voltunk. Nagyon faradtak mindketten. Ez igy mar a vakaciozasbol is eleg volt. Mar a harmadik hete volt, hogy igy uton vagyunk, reggeltol keso estig gyaloglas.... en egyszerre ennyit sohasem gyalogoltam mint az utobbi hetekben. Labunk fajt jo rendesen. 

Masnap kedden volt Erika jarata haza. Megkert, hogy delelott meg egyszer menjunk el a Victoria Secretbe, mert o meg ott kell vasaroljon. Annyit tudott gyonyorkodni az uzletben. :)


Vasarlas utan meg volt par orank a repterre valo indulasig. Eri almos volt, kicsit le is fekudt. En pakolasztam.  Idoben indultunk el, de meg se eleg idejeben. Nagyon sokat cipekedtunk, nem birtuk a csomagokat felcipelni a metrokhoz. Egy csomagot ketten felvittunk, letettuk, lementunk a masikert, azt is... igy cipekedtunk ketten szintrol szintre. Szinte sikerult lekesni a gepet. Igazabol az en hibam is volt, mivel Manhattenbe kitalaltam, hogy en elugrok egy Wells Fargo bankhoz, hogy a bank kartyamat szuntessem meg. Ugy gondoltam van ra idom. Egy kis idobe beletelt, amig talaltam egy Wells Fargo bankot, ott meg sorba allas, amikor meg sorra kerultem valamit elkurtak igy tobb idott vett igenybe. Mikor szoltak kesz vagyok, akarok indulna, azt megint vissza hivtak, hogy meg se vagyok kesz. Kicsit merges voltam, folyton az orat neztem. Szegeny Erika meg vart ram kint a Bryant Park elott a csomagokkal. Meg is fazott. Amikor vegeztem ugy szaladtam vissza, igy is egy orat oda voltam. Hamar atrobogtunk a buszmegalloba, ahol a repuloterre meno buszt vartuk. Ekkorra be is sotetedett, hjo nagy dugo lett. Fel oranal is tobbett vartunk a buszra, meg ez a busz is elakart hajtani, nem allt be a buszmegalloba. Az ut kozepen ugy intettuk le. Csomagokat be se lehetett alol tenni, (mivel az ut kozepen allt meg) felkellett cipeljuk a nagy borondoket a buszra.  Mindenki oda ahova erte letette a nagy csomagjat meg menni is alig lehetett. Komolyan en mar azt neztem, hhogy elkessuk a gepet. Olyan ideges voltam. Ilyenkor en aztan beszelgetni sem tudok. Csak az orat neztem percenkent. Tudom, hogy ez a legrosszabb, de nem birtam nyugtatni magam. Vegul sikerult felulni a buszra, elindultunk docogve, nagyon nagy dugo volt. A korulottunk levo emberek is csovaltak a fejuket, mindenki attol felt, hogy a jaratat lekesi. Mondom nektek ha bussza;l mentek a Newark repuloterre Manhattanbol jo idejebe induljatok el, ha nem akartok igy jarni. Pont hat ora volt, jo nagy forgalom mindnehol. Az utolso beszallo helyen meg feljott a jegy ellenor a buszra, es ott alltunk vagy 15 percet amig mindenki megvette a jegyet, es indulhattunk tovabb. Ott is tiszta ideges voltam, csak arra tudtam gondolni, hogy mi lessz ha lekessuk a jaratot. Szerencsere a repter fele nem volt most dugo, jol tudtunk haladni. NY fele pedig hatalmas sor volt, nagyon nagy dugo. 

Amikor sikerult a repteren leszalni mar csak 35 perc volt az indulasig. Ugy rohantunk a Lufthansahoz, hisz meg securityn atmenni meg minden.... es akkor lattuk, hogy egy oraval kesik a gep. Ugy megorvendtunk neki. Az egyik nagy borondomet plusz kis kezi poggyaszomat Erika vitte haza. O egy nagy taskaval jott, abban viszont benne volt egy kezi poggyasz is, hogy nekem legyen amibe pakolni, o meg haza viszi. Sza az o nagy borondjevel az en egyik nagy borondommel meg egy kis kezi pogyasszal indultunk el. A lufthansan rakellett fizetni 100 dollart a masadik csomagert. Igaz, hogy az en jaratomnal a British Airways-nel csak 50 et keleltt volna, de ugy se jottem volna ki jobban mert ket boronddel meg kezi pogyasszal taxival kellett volna kimenej a repterre, es akkor oda koltottem volna, meg tobbet is. Igy nekem csak egy nagy taska plusz kezi poggyasz plusz leptop taska amradt. :) Nah az a lenyeg, hogy amikor a borondoket mertek le, mindketto tulsulyos volt, de sokkal. Az enyem 25 kilo volt a 23 helyett. A tesome meg 28 kilo. A no nagyon rendes volt. 1 kilot megengedett hogy atrakjunk az en taskamba. 2 kilot meg vissza vittem. A kezibe egyaltalan nem fert semmi, ossze huzni is alig tudtam, rakellett ulni. :) Nagyon keves dolgot hozott Eri magaval, megis nem fert hazafele. Mindent ossze vissza vasarolt. :) Egyebkent a kezi poggyaszt amit o hozott nekem uresen a nagy taskajaban, sokkal nagyobb volt mint amit elfogadnak kezi poggyasznak. Ez miatt meg is voltunk ilyedve. Husszusaga joval hosszabb volt, szelessege meg megfelelt. "Vekony, hosszu taska" volt. Azt vittuk el Los Angelesbe, kiprobalni, hogy atengedike. Egyszer nem akartak, megkelett probaljam, hogy bele fere a 'lyukba'. Szerencsere nem volt megpakolva nagyon, es ossze tudtam kicsit nyomni, hogy beleferjen. De akkor par masodpercig en is azt hittem, hogy ezt vihetem vissza becsekkolni. Nah de vegul sikerult belegyomoszolni. Azert volt bajunk azzal a taskaval, legikiserok is volt, hogy beszoltak leszallaskor, hogy en ezt hol hoztam fel a gepre. Ezert ugy dontottunk Eri az en kezimet viszi el en meg az ovet. Habar mind ketto az enyemmel volt megpakolva. Ezen ugyis az volt a lenyeg, ha tolle kerdeznek, vagy mondanak neki, o egy szot sem tud szolni, nem tud angolul, legalabb en kimagyarazom valahogy. :) 

Mire megkapta a beszallo kartyajat nekunk is sikerult lenyugodni. Ez a nagy rohanas ugyan nem hianyzott ez napra. Picit aggodtam, hogy Nemetorszagban a keses miatt sikerule minden gond nelkul atszallnia, mert csak 15 perc volt ra. Szerencsere minden rendben volt, szerencsesen meg is erkezett Budapestre. 

En vissza mentem egyedul a hotelbe, kezdtem megint pakolaszni, sehogy sem fertem ... haromszor biztosan kiszettem mindent, atvarialtam es ujra beraktam a taskamban. Sulyosabbakat probaltam a kezibe rakni, azt ugysem merik. 

Egyebkent nem ajanlom senkinek, hogy a Newark ra repuljon. Ez a repter New Jersey be van. Persze ha nagyon nagy kulombsegek vannak az araknal, akkor jo, de ha keves akkor nem eri meg. Messze van, sokkal bonyolultabb, lassubb az oda valo kijutas. Nah meg draga is. 16 dollar egy egyszeri ut  Manhattenbol, ezt meg ugye ketszer kell fizetni. Igaz ha egybe veszed a return jegyet akkor 32 helyett 28 dolalr, sporolhatsz 4 dollart. Mint peldaul en is oda repultem Dallasbol, mert olcsobb volt a jegy 10 dollarral. Ahellyett, hogy nem neztem volna azt a 10 dollart es repultem volna  a La Guardiara, ami 5 percre volt a szallasheytol, a busz meg 2,2 dollarba kerult volna. Igy tobbett fizettem meg egy csomo idot eltoltottem amig a szallashoz ertem. Nem neztem utana a buszoknak, igy nem gondoltam, hogy ez ennyire draga lehet. Akkor meg kimentem a tesomert is, vissza vele Manhattenbe, nah meg most amikor ki kellett kiserni, megint vissza egyedul, sza egy csomo penzt a hulye buszokra koltottem, ahelyett hogy repult volna legalabb a JFK repterre amit metroval meglehet kozeliteni es fele annyi penzbe kerult volna  a kozlekedes. Meg ha nem is sporolsz mert a jegy annyival dragabba JFK re, sokkal kenyelmesebb meg hamarabb. Keson tanul az ember, nah de ezutan tudom, hogy ha ujra New Yorkba kell repulni, nem eri meg a Newarkon szallni le, ha egyszer nem sok a kulombseg. Ezt csak azert irtam le, ha valaki New Yorkba keszul, ezt is vegye figyelembe. :) :) :) :)

Nah en azt hiszem, hogy mara ennyi eleg, lassan mostmar erek en is a vegere. :)

Sok puszi, Dalmi! <3

Last day with Sasha! :(

Vasarnap volt az utolso napunk Sashaval. Eri es Sasha nem tudtak beszelni, de en a kozon forditgattam, nem volt gond ezzel, sot meg olyan jokat nevettunk is egyutt. Erikat soha nem lattam ilyen jokedvunek mint AMerikaban, teljesen mas ember volt, elfelejtette minden problemajat szomorusagat arra a kis idore. Jol esett latni, hogy tud ujra nevetni, meg gyonyorkodni mindenben. Ez az Amerika kellett neki. 

Vasarnap reggel a Brooklyn hidhoz mentunk at, vegigsetaltunk ujra rajta, immaron negyedikszer az evem alatt. Igy most hoban ez kifejezetten tetszett. Jo hideg volt. Mar ahogy elindultunk Erinek kellett "pisilnie", gondolta csak kibirja amig atsetalunk a hidon, de ugy rajott, hogy amikor jottunk vissza mar szinte futtunk. szerencsere hamar talaltunk is egy Starbucksot. Csak eppen az volt a problema, hogy olyan nagy sor volt, alig lehetett beferni, neztem, hogy mi van itt mindenki WC re akar menni??? 14 en voltak a sorban Eri elott, komolyan durva volt, szegeny mar emg is sajnaltam, olyan nagy kinban volt. Nevetgeltem mert sokan a sorban mar kerestbe kaul tettek a labukat.:) Majd egy jo nagy finom kavet megittunk es elindultunk a Szeptember 11 - i memorial helyhez. 









Eri nem is jott velunk, mivel o mar latta, en ezt is negyedszerre neztem meg. Volt egy jo nagy outlet nagyon kozel a Memorial-hoz, igy ott elvaltunk. Sokat nem idoztunk ott, vegigneztuk, Sasha keszitett egy ket fenykepet, azt jottunk is el. Mi is bementunk az outletbe Erivel talalkozni, nem volt tervbe a vasarlas, de amikor meglattam, hogy milyen nagy outlet, mennyi jo minden van, jo arban, igy elidoztunk ott tobb mint egy orat. Vegul en harisnyat, egy Tomi Hilfigeres melltartot meg egy T.H. rozsaszin taskat vettem. Ugy orvendtem neki, annyit gyonyorkodtem benne.  Harisnyat mar csak azert vettem, mivel reggel nem huztam, igy megvoltam fagyva. Hozza szoktam mar a harisnyahoz. Ha hideg van, nekem muszaj. Pedig regen, hogy utaltam a harisnyat, sot meg a derekam is felcsore volt hoban. Nefej, mert most oda figyelek erre, mindig jol felvagyok oltozve. Anyunak is ott valasztottam egy szep fekete taskat, Eri is vett egyet, sot meg o ilyet olyat is jol bevasarolt. Ugy volt vele, hogy most van Amerikaban, ilyen arban meg Budapesten nem talal ilyen 'darabokat' A taskakat imadom. Minden szinben, fajtaban egyet eltudnek fogadni. De hat kinem???? :D


Vasarlas kovetoen ujra a Times Squeren levo Olive Gardenbe mentunk vissza kajalni. Szeretem az Olive Gardent. Texasba is sokat jartunk oda, mondjuk ott sokkal sokkal olcsobb. :) De hat ez most New York, masra nem is szamithattam. Imadom a leveseket ott meg a salatat. Azert is szerettuk meg nagyon azt a helyet, mivel annyi levest meg salatat kersz amennyit akarsz. Van egy bizonyos ar, 5 fele leves, es mindegyikbol kerhetunk amig jol lakunk. Nem is csak abbol az egybol, amit legeloszor kertel, hanem mind az ot fajtabol kerhetsz. Meg tenyleg nagyon finomak ott a levesek. Es egy ugyan igy mukodik a salataval is, csak belolle egy fajta van. Eloso nap foetelt is renddeltunk, amire azt kihoztak a levesekbol jol laktunk, most meg direkt ezert csak a leves meg salatanal maradtunk. Olive Garden Forever!!! :)




Kilatas a Times Squerre 


Jol lakas utan elmentunk egyszer abba az uzletbe a 5th avenuen, amelyik brand-et Sasha nagyon szereti, es ott megvettem neki a karkotot. Sajnos mar elkellett mondanom, mert nem tudstuk ugy megoldani, hogy meglepi legyen. Azota is hordja, o se veszi le, ez pont olyan mint a tolle kapott gyongyom. :) Utanna felmentunk a Rockefeller tetejere, en amr jartam ott, meg az Orientation rol vittek. Gondolkodtam, hogy az Empire tetejere menjunk vagy erre, de vegul csak a Top Of The Rock melett dontottunk, mivel innet latszik az Empire epulet is. 






Nagyot nevettunk is, Erika nem latta, hogy uveg van, nagyon nagy lendulettel neki ment, de nagyot koppant, ugy bele utte a fejet. Jol meg is pirosodott, kis bog is lett. Hat ezen eskuszom annyit nevettunk, olyan vicces jelenet volt. Kerdezgettuk, hogy le akart ugrani?



Kar, hogy nem volt egy jo fenykepezunk, egy evevel ezelott egy Aupair lanynak olyan jo gepe volt, nagyon gyonyoru fotokat keszitett vele. Ez a nehany kep egy evvel ezelott keszult.







Nem is tudtam, hogy osszesen harom szintre lehet felmenni, a tavaj mi csak egyen voltunk es most vettem eszre, hogy meg van masik ketto. Itt jobb kepek keszulnek, mivel nincs uveg.




A liftet itt meg mindig csodalom, nagyon szep, valtja a sizneket, emlekszem egy evvel ezelott is mind fenykepeztuk :) Ilyet meg nem lattunk. :) :P



Egy picit meg setaltunk a kornyeken, azt vissza a hotelbe. Sajnos sok mindent nem tudtam Sashanak megmutatni, de meg biztosan lessz alkalom ra. Mondjuk egy ideig eleg volt New York bol, mar nem kivankozok oda, inkabb johetnek a mas allamok. Soha el nem tevedtunk, vagyis rossz metrora nem ultunk fel Erivel s most, hogy Sasha is itt volt, ketszer is gyorsra ultunk, ami nem allt meg a mi megallonknal, fordulhattunk vissza. Rossz volt tudni, hogy ez az utolso ejszaka egy darag. Olyan jo volt ez a par utolso nap NY ban. Annyira jo volt hozza bujni, vele aludni, mar alig varom, hogy ujra erezhessem azt az erzest. I love you Sasha, Szeretlek Sasha, Asheghetam Sasha. :) :) :) <3 <3 <3